Jádi újság
XVII. évfolyam 114. szám /2009/4. Augusztus - Szeptember
2009-11-10
FALUKIRÁNDULÁS A DUNA-KANYARBA
Ezen a nyáron a kétnapos falukiránduláson én is részt vettem. Várakozással és izgalommal indultunk el Somogyjádról autóbusszal úti célunk felé.
Gyorsan suhantunk át a dunántúli dombokon, kisebb megállókat téve, míg Esztergomba értünk. Már messziről feltűnt a város legnagyobb nevezetessége a Várhegyen épült Bazilika. Kívülről is lenyűgözött a hatalmas építmény látványa. Belülről még gyönyörűbb volt: a főoltárkép a világ egyik legnagyobb vászonra festett képe; mellékoltárai és mennyezeti freskói Isten és az angyalok dicsőségét hirdetik.
(Méreteivel: 100 m magas, 118 m hosszú; 49 m széles és díszítésével hazánk egyik legnagyobb temploma.) A Kupola alatti térből nyíló Kincstárban pedig az egyházi kincsek (kelyhek, ereklyék, ékszerek) leggazdagabb gyűjteményét csodálhattuk meg. Ezután volt, aki a hűvös, rejtélyes altemplomba ment le (amely egyházi méltóságok nyughelye). Néhányan innét még 413 lépcsőt megtéve feljutottunk a Kupolába. Lenyűgöző panoráma tárult elénk: középen a méltósággal kanyargó Duna; az innenső oldalán a város és környéke „madártávlatból". A túlsó oldalon pedig már Szlovákia természeti szépsége találkozott az ég kékjével. Csodás érzés volt...
Miután a csigalépcsőkön lementünk a kisvonat éppen elindult a somogyjádiakkal városnéző körútjára.
Ezután elfoglaltuk szállásunkat, s a nagy hőségben kicsit felfrissítettük magunkat. Vacsorát a Szalma Csárdában kaptunk, amit cigányzenekar is színesített. A jókedvű jádiak pedig még énekeltek is. A menü: cukorborsó leves, lecsós csirkehús rizzsel és burgonyával.
Miután megvacsoráztunk sétahajókáztunk a Dunán. Felejthetetlen volt az is. Különösen csodálatos volt innét is az éjszakai fényben kivilágított Bazilika, a város és a táj. Ezután szabad program volt. Az est fénypontja számomra az volt, hogy az újjáépített Mária Valéria hídon keresztül átmentem a szlovákiai Párkányba.
(A várban megtudtam, hogy régen Párkány Esztergom külvárosa volt.)
Másnap reggel 7 órától reggeliztünk: bőséges választékot kínált mindenkinek a svédasztal. 9 órakor már indultunk is Visegrádra, ahol a királyi Palotát néztük meg. Az ódon várfalak között igazi középkorba képzeltem magam. Majd nagy örömömre elmentünk a közeli bobpályára, amit a legmerészebbek élveztek igazán. Én mindkét pályát: az alpesit és a nyárit is kipróbáltam. Csoda jó volt! (Volt aki alig tudta abbahagyni a kanyargó lesiklást.)
Végül Szentendrére mentünk. Itt mindenki tetszőleges helyen ebédelhetett. Majd együtt mentünk el a Marcipán Múzeumba. Itt ámulatba ejtett a sok-sok élethűen, aprólékosan marcipánból készült nagy alkotás: mesealakok, torták, híres emberek mása, virágok, állatok... Nem hagytam ki a híres Kovács Margit Múzeumot sem.
Örülök és köszönöm, hogy részt vehettem a kiránduláson, sok élménnyel és szépséggel gazdagodtam. Jól éreztem magam és azt szeretném, ha jövőre még többen elmehetnénk együtt hazánk szép tájaira.
Tallián Dávid, 4. osztályos tanuló
Forrás: Jádi Újság