Jádi újság
XVI. évfolyam 100. szám /2007/3. június-július-augusztus
2007-09-03
Köszönetnyilvánítás
Hálás szívvel mondok köszönetet a falu és az iskola vezetőinek, férjem kollégáinak, volt tanítványainak és azok szüleinek, falunk lakóinak, akik bármilyen módon segítettek elviselni a férjem halála miatti mély fájdalmunkat.
Köszönöm a Szent Lázár temetkezési vállalkozásnak a búcsúztató megszervezését és lebonyolítását. Mély meg-hatottsággal gondolok Sudár János esperes úrra, aki felajánlotta, hogy búcsúztató előtt megszenteli férjem hamvait. Köszönöm. Szeretném megköszönni Nagy László erdész úrnak, hogy önzetlen segítségével lehetővé tett számomra, hogy a búcsúztatóra a kopjafa is elkészüljön. Hálával gondolok rá.
Köszönetemet fejezem ki mindenkinek, aki a búcsúztatón megjelent, koszorút vagy virágot helyezett el a sírra.
Végül férjem szavait idézem, amelyet nem sokkal halála előtt mondott: „…ha meghalok, nekem nagy temetésem lesz, mert oda sokan eljönnek.” Igaza volt!
„Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod veszteség volt és pusztulás
Fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni, hogy az életed ajándék volt
S egyre erősödő szeretet maradt utánad.”
Köszönettel: Magyarné Járfás Katalin