Akadálymentes logó

 

XXII. ÉVFOLYAM 141. szám 2015 / 1 január- március

2015-04-11

Vegye észre!

 

Az önkormányzat szervezésében októberben is, márciusban is megemlékezünk nemzeti ünnepünkről. Ilyenkor a kopjafák előtt, a nemzeti lobogó alatt gyűlik össze kis csapatunk. Minden alkalommal lélekemelően szép megemlékezésben van részünk. Az ünnep szónokai mindig eltalálják, mit kell mondaniuk ahhoz, hogy magunkhoz közelállónak érezzük a korábbi korok eseményeit. Aztán csak szállnak, szállnak az esti szélben a gondolatok, az érzelmek. Az idei márciusi is szép megemlékezés volt, olyan, ami méltó az ünnephez, méltó hozzánk. Olyan, amilyet itt, Jádon megszoktunk. Szólt a Himnusz, felhangzott a Szózat. Sorait énekelve az egyre sötétedő estében aztán felvetődött a kérdés: Tudjuk még, mit jelent az, hogy „rendületlenül”? Hogy „itt élned s halnod kell”? És jelent még valamit, hogy „Isten, áldd meg a magyart!”? Szóval szép este volt. Köszönjük. Bár többen lettünk volna! Sokkal többen. Pedig:

 

 

 

„Ott kell lenni.
Meg kell fogni egymás kezét, össze kell kapaszkodni, össze kell nézni, meg kell állni, és hinni kell mindenben, a lehetetlenben is,…

 

… s az a hit tesz – ha csak percekre is – egy népet szabaddá.
S azt nem lehet elfelejteni soha többé.
Amelyik nép elfelejti forradalmának mindent betöltő csöndjét,
nem is érdemli meg a szabadságot.”

Wednesday the 18th. Hosted by KoViSoft.Hu - Joomla Templates