Akadálymentes logó

 

Szoros kapcsolatban állt Somogyjáddal Illyés Gyula. A költő és a településünk múltja 1966-ban fonódott össze, amikor iskolánk tantestületének kérésére oratóriumot írt. A mű címe "Az éden elvesztése". Iskolánk a költő halála után, tiszteletére felvette az Illyés Gyula Általános Iskola nevet és hagyományosan minden év novemberében Illyés hetet tartunk.

Illyés Gyula
(1902-1983)

Illyés Gyula "... a magyar Dunántúlnak egy uradalmi pusztáján született, 11 éves koráig még kisebb városban sem volt, ifjúságától mindhaláláig úgy tartotta nyilván magát, hogy a puszták paraszti népének fia. De már tizenhat éves korában úgy tűnt ki a legifjabb költők között a budapesti munkások irodalmi igényű köreiben, mint aki háborgó szabad verseiben szakítani kíván minden népies hagyománnyal. Az avantgardista költők, élükön magával Kassák Lajossal és forradalmat áhító folyóirataik szívesen fogadták írásait. 1918 és 1919 forradalmaiban tevékeny részt vállal a világforradalmat és a haza fegyveres védelmét együtt igénylő tennivalókból. Önként áll be - 17 éves fővel - a mindenfelől áradó országmegszállók ellen. Majd a forradalmak bukása után "nem leli honját a hazában" nekivág Nyugat-Európának, s elérkezvén Párizsba, ott folytatja útját a költészet és a műveltség felé. Egyszerre, egy időben rakodómunkás a Szajna rakpartjain, egyetemista a nagy hírű Sorbonne egyetemen, ahol filozófiát, pszichológiát, irodalomtörténetet és francia nyelvészetet tanul, professzorait is elragadó kiváló eredménnyel. És közben otthonos a nevezetes párizsi irodalmi kávéházakban, ahol érik a szürrealizmus.
...
Jó hat év után óriási franciás európai műveltséggel jött haza, hogy elmondhassa a "puszták népé"-nek üzenetét. Előbb még a modern izmusok igézetében, azután, ahogy költő kortársai egyre jobban közelednek a költészetnek ahhoz a formai hagyományvilágához, amelyet a Nyugat nagy nemzedékének legnagyobbjai - Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád - emeltek formatökéllyé, ő is formát vált.
...
Illyést hamar felfedezi, és magáénak tudja a Babits Mihály irányította Nyugat. Hamarosan a fő munkatársak közt van a helye, majd Babits halála után a híres folyóirat kénytelen címet változtatni, mégis megmarad, mint "Magyar Csillag" és akkor már Illyés a főszerkesztője mindaddig, amíg a történelem vihara, az eláradó és népirtó fasizmus véget nem vet az egész régi Magyarországnak. - Akkor már a védekező, megbújni kényszerülő magyar irodalomnak Illyés alighanem szellemi főalakja és legjelentékenyebb költője.
...
1957-ben vállalja a kizárólag írói-költői hivatást. Akkor már versenytárs nélkül az ország legünnepeltebb költője, anyagilag is sikeres könyvek és színdarabok szerzője, élete végső negyedszázadában nemzeti intézmény, akinek a lágyuló diktatúrában még különvéleményei is lehetnek.
Ifjúkorától mindvégig sikeres költő, de legfőbb művei mégis azok a prózai írások, amelyekben sajátosan és igen költői nyelven elegyíti az önéletrajzot, a társadalomrajzot, a regényes emberábrázolást és a nép, a "puszták népé"-nek igazát kifejtő publicisztikát.
...
Illyés kitűnő verselő, költeményeit mondani is kellemes. Hangütése szerelemtől politikai indulatokig otthonos a líra témavilágában.
...
És mindemellett vérbeli, hatásos színpadi szerző volt. Kitűnőek szatirikus vígjátékai is, mint korábban "A tű foka", később a burleszkszerű "Tűvétevők", de legjellegzetesebb színjátékai a történelmi drámák.
Egy részletes életrajz kötetnyit mondhatna el róla, emberi, politikai és művészi egyéniségéről. Kitűnő irodalmi tanulmányai is fejezetet juttathatnának neki egy kritikai és irodalomtörténeti kézikönyvben. Emberi kapcsolatai a kor nagy költőivel - Babitscsal, József Attilával, Szabó Lőrinccel - esztétikai és lélektani tanulmányok tárgyai lehetnének. Életrajzát nyomon követve - az évszázad sokféle kapcsolatára derülhetne több fény. De talán ennyi is jelzi, hogy egy igazán nagyon jelentékeny költő-író-drámaszerző emberi egyéniségében ennek a sokarculatú, zegzugos évszázadnak egyik nagy alakjáról van szó."

Forrás: Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka

Iván Béla
(1952- )

1952. március 5-én született Nagyatádon. Családjával 1956. márciusában költöztek Somogyjádra. Általános iskolai tanulmányait itt végezte 1958-tól 1966-ig. Ezt követően a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban folytatta tanulmányait (1970). Érettségi után az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karának (ELTE TTK) kémia-fizika szakát végezte el (1975). 1983-ban lett a kémia tudományok kandidátusa, 1992-ben pedig a kémia tudományok doktora.

Egyetemi tanulmányait követően a Magyar Tudományos Akadémia tudományos ösztöndíjasa lett. 1978-tól 1981-ig a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutató Intézetének (MTA KKKI) tudományos segédmunkatársa, majd tudományos munkatársa (1981-1985) illetve főmunkatársa (1985-1996). 1996 óta az MTA Kémiai Kutatóközpont (MTA KK) tudományos tanácsadója, illetve osztályvezetője. 1999-től pedig az ELTE TTK-n egyetemi magántanárként oktat.

Vendégkutatóként 2 évet (1978-1980) töltött az Akroni Egyetemen (Akron, USA). Később (1986-1990) újabb 4 éven keresztül végzett kutatómunkát az Akroni Egyetemen. Az egyesült államokbeli tanulmányútjain kívül vendégprofesszorként és vendégkutatóként több alkalommal is dolgozott különböző egyetemeken és kutatóintézetekben Dániában és Németországban.

A műanyagok lebomlása és stabilizálása, újfajta előállítási módszereinek, valamint új típusú szerkezettel rendelkező polimerek kutatása terén nemzetközileg elismert tudományos eredményeket ért el. Szerzője, illetve társszerzője több mint 170 tudományos közleménynek és 300 szakmai előadásnak. Több nemzetközi szakmai folyóirat szerkesztő bizottságának, szakmai testületnek, bizottságnak és egyesületnek a tagja. Társszerzője a karbokationos polimerizáció elméletéről, folyamatairól és új anyagokról szóló könyvnek: J. P. Kennedy, Iván B.: "Designed Polymers by Carbocationic Macromolecular Engineering: Theory and Practice", Hanser Publishers, München, New York, 1992.

 

Stamler Imre
(1933- )

Stamler Imre Somogyváron született 1933-ban. Községünk Somogyjád Díszpolgára címet adományozott részére 2001-ben. Születésének helye meghatározta későbbi pályafutását. Somogyország és a megye hajdani székhelyének múltja annyira felkeltette érdeklődését, hogy 1952-ben középiskolai tanulmányait követően egyetemre szeretett volna menni. Magyar-történelem szakos tanár akart lenni. De nem engedték tovább tanulni.

Tanítói pályafutását Bogátpusztán kezdte, ahol 7 éven keresztül tanította a pusztai gyerekeket. Élete legboldogabb időszakaként emlékszik vissza ezekre az időkre. Jó munkája elismeréseként 1959-ben, 26 évesen, Somogyjádra helyezték körzeti-iskola igazgatónak. Irányítása alatt 2 éven belül felszámolták a váltakozó tanítást, 3 év múlva pedig bevezették a párhuzamos tanítást a felső tagozaton, 1962-ben felépült az új, nyolc tantermes körzeti iskola. Azóta Somogyjádra járnak az alsóbogáti, eddei és a várdai felső tagozatos diákok is. Minden tantárgyhoz szaktanárt alkalmazott, kialakította a mai oktatási rendszert. Az új tantermek és a napközi mellett az iskola kiegészült 2 politechnikai műhellyel is. Megyei viszonylatban elsőként hoztak létre szaktantermeket. Irányítása folymán arra törekedett, hogy a tanulásban, sportban, munkában a tanítványok állandóan versenyezzenek, mert az egész világon verseny folyik az emberek között. Megyei szinten is az elsők között voltak a somogyjádi diákok a különböző versenyeken. 1966-ban megkérte Illyés Gyulát, hogy írjon egy oratóriumot Somogyjádnak az emberi hatalomról. (Ezt követően kezdte el kutatni a magyarság hatalmának születését Somogyban.) Ekkor vált országos hírűvé Somogyjád Illyés Gyula Az éden elvesztése című írása által. Később pedig az erre válaszul Déry Tibor által írt Szembenézni című oratórium alapján. Legfőbb elve az volt, hogy a gyermekek boldogságban töltsék el iskolai éveiket és mindegyik szeretettel gondoljon vissza azokra. 1991-ben a körzeti általános iskola újabb négy tanteremmel, korszerű tornateremmel, új konyhai és éttermi részekkel és műhelyekkel bővült, 1992-ben pedig felvette Illyés Gyula nevét, az író somogyjádi kötődése miatt. Tantestületének szaktanárait a megye legjobbjai között emlegették. Nyugdíjzásáig, 1994-ig arra volt a legbüszkébb, hogy tanítványai jól helyt álltak a középiskolákban, főiskolákon, egyetemeken. A somogyjádi Illyés Gyula Általános Iskola híres volt a vezetése alatt kialakult magas követelmény rendszeréről és a szeretetről. Tantestületével együtt mindent elkövettek azért, hogy Somogyjád kultúrája, politikai élete demokratizálódjon és, hogy sorsunkat lehetőleg mi irányítsuk és ne csak mások.

Somogyország történelme, múltja iránt fiatal kora óta érdeklődik. Somogyvár volt rá a legnagyobb hatással. Régészeti kutatásai során megtalált 24 fejedelmi és királyi vaskohászati lelőhelyet. Kiderült, hogy Somogyban ép kohós műhelyek, vasüzemek és kohászati telepek találhatók. Az egyik ilyen feltárt műhelyt 1996-ban mutatták be Somogyfajszon. Ott azóta is működik az Őskohászati Múzeum. A bű-bodrogi vasüzem bemutatása azonban eddig még nem sikerült, a későbbiekben várhatóan erre is sor kerül majd.

Jelenleg a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyetem Pusztakovácsiban található tagozatának vezető tanára. A honfoglalókról és Somogyországról, a magyarság hatalmának születéséről tart előadásokat. Az egyetem azért került Pusztakovácsiba, mert a szomszédban, Somogyfajszon, van Európa első öskohászati múzeuma, a magyarság honfoglaláskori emlékhelyén: "Ezt az alkotást önként, szabad emberek összefogásával alkottuk a magyarság dicsőségére. - Mondta Stamler Imre.- Ebben az eredményben benne van tanítványaim munkája és a mai somogyjádi faluvezetés munkája is. A világot akkor tudjuk jobbá, szebbé tenni, ha képesek vagyunk egymást szeretni és képesek vagyunk ezért áldozatokat hozni. Ez adja az élet értelmét és szépségét."

Saturday the 17th. Hosted by KoViSoft.Hu - Joomla Templates